Mádon voltunk

Régen írtam már bejegyzést, most pótolom. A tanév vége mindig szorgos és nincs időm még magamra sem. Ezért is mentünk el a hétvégére Mádra. Nem akartunk sokat utazni, csak valami szép és csendes helyet keresünk, ahol van jó bor is. Az is fontos! Szóval Mádra esett a választás, itt még nem voltunk. A Zemplén ezen odalát már végig utaztuk, de ez a település még kimaradt az életünkből. Egy Borház szálláshelyét találtuk meg, ahol nagyon kellemes árakat is találtunk és le is foglaltuk. Mindketten elfáradtunk már annyira, hogy ki kellett lépni a mindennapok darálójából és egy kis környezetváltozás ránk fért. Nem jósoltak jó időt, de ez sem zavart bennünket. Pénteken a munkát letéve az előző este összecsomagolt felszereléssel útnak indultunk. Jó másfél óra és a közelben voltunk. Mivel az ebéd kimaradt, ezért egy korai vacsora már következett. Egy Bortó nevű helynél álltunk meg, ahol tényleg volt egy tó is. Gyorsan süttettünk rántott szeleteket és krumplit és jól meg is ebéd-vacsoráztunk. Mire megettük meg is érkezett az eső. Viharnak indult, de aztán csendes esővé szelídült. DSC_2432
Pár perce onnan volt a szállásunk. Jeleztünk a vendéglátónak és megérkeztünk. Szép kis parasztház apartmanokká szétdarabolva és nagyon kellemesen kialakítva, ez fogadott.DSC_2439
Megvártuk míg az eső elállt és elindultunk felfedező útra a faluba, valami finom bort szerettünk volna inni. A főutcán sétálva nem találtunk kiírást, hogy hol lehet házi bort venni, ezért egy dohányboltba bepakoló helyi családot kérdeztünk meg aki egy telefonszámot adtak meg és ezután jött a telefonálás. Panaszkodtunk a borosgazdának, hogy most érkeztünk és nagyon ki vagyunk száradva. Megkönyörült rajtunk és jött is a pincéjéhez, ahol mi nagyon vártuk. Ezután jött a meglepi. Egy kedves fiatal hölgy érkezett és levitt a pincébe. Majd a lent található fajtákból mindből adott kóstolót. a végén már nem is számoltuk. DSC_2450A száraztól az édes felé haladva, még aszút is mutatott, kóstoltatott. Már nem voltunk kiszáradva és az eső sem zavart bennünket. Hála az égnek már addigra el is állt. Sok finom bort kóstolva elindultunk haza, nagy meglepetésünkre a szállásunktól nem is voltunk messze. Még a vásárolt száraz nedűből kicsit fogyasztva kiültünk a fedett terasz védelme alá és jól elborozgattunk. Másnap Szerencs volt a cél. Nem messze csak vagy 15 km. A csokibolt volt az első ahol megálltunk. Mint Gombóc Artúr mi is jól bevásároltunk. És persze faltunk is gyorsan egy kis csokit. Aztán következett a vár. Sokszor jártam már Szerencsen, de a csokibolt után általában nem maradt idő a vár megnézésére, most erre szántuk a délelőtt további részét. Szépen rendbe van téve és szombat lévén a friss menyasszonyok és vőlegények éppen fényképezkedtek a várban és a körülötte lévő parkban. Hazafele ebéd az egyik Mádi borház éttermében. Délután nagyobb tételű borvásárlás az előző esti pincészettől. Már kóstolás nem volt, és aztán borozgatás pihenés.
Kellemes hétvége volt,  máskor is kell majd ilyen!

Wellness hétvége

Pénteken elutaztunk egy kis kikapcsolódásra, a már régen lefoglalt úticélhoz. Még az előző év őszén találtuk ezt a kedvezményes pihenési lehetőséget. Nagyon régen voltam már itt, de akkor még a wellness részleg nem volt meg. Egy borház kifejlődésének egyik állomása a mostani állapot, ami már nem csak szállás és étkezés, és borozgatás, hanem igazi pihenés is. Egy vadonat új épület, ami egy medence köré, fölé épült. Szó szerint értendő, hiszen az épület alsó szintje tulajdonképpen a medence, és a különböző szaunák, kabinok. Persze azért szobák is vannak a medence mellet, de fölé is két szint magasodik. Ott is szinteltolásos módon szobák vannak kialakítva. Pazar a hely, bár a medence miatta nagy a páratartalom. A szobában hatalma s francia ágy nagy képernyős tv, hűtő, légkondi várt bennünket. Volt természetesen fürdőszoba toilettel. Bejelentkezés után az ajándék borocskát kóstoltuk meg és már mentünk is a medencébe. Nagyon kellemes volt, se nem meleg se nem hideg, pont jó! Estig élveztük a víz kellemes hatását és a félóránként induló pezsgő és masszázs szolgáltatásokat. A svédasztalos vacsora igazán változatos és kellemes volt. Pár pohár bor és a kikapcsolódás szinte teljes. Másnap a szabadban fürödtünk a termál medencében. Nem gondoltam ,hogy február közepén szabadban fogok fürdőzni, de  nagyon kellemes volt. A levegő olyan 10-12 fokos lehetett a víz pedig 38. A kis légáramlatok miatt érdemes volt a vízben tartózkodni szinte egész testtel. Aztán jött a nagy kihívás átmentem az úszó medencébe, ahol nem volt olyan meleg a víz, de meg lehetett szokni, persze mozogni kellett benne, Uszikáltam jót. Aztán vissza termálba és párszor ez a  csere megvolt. A zárt térben lévő medence sem maradt ki. Ott jól felmelegedtünk és élveztük a pezsgést. Kora délutánig ott voltunk majd a szobában kicsit relaxáltunk. Egy kis séta következett a borház körül, és már is a vacsora várt bennünket. Finom és laktató volt és persze a helyi borok jól jöttek utána. Még vasárnap reggel is medencéztünk egyet a reggeli előtt. Nagyon kellemes kikapcsoló élmény volt, és az ára is nagyon baráti.

netre

Álom vagy rém

William Shakespeare: Szentivánéji álom című darabját néztük meg az este. Direkt nem kerestem utána és nem olvastam róla kritikát, hogy ne befolyásoljon az előadáson mások véleménye. A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója volt a darab bemutatása. A szereposztás elég ígéretesnek tűnt: Nagy-Kálózy Eszter, Reviczky Gábor, Szarvas József, Schnell Ádám neve azért jól cseng, még nekem is aki ritkán járok színházba. A rendező neve azért már kicsit elbizonytalanított: David Doiasvili. Utólag kiderült grúz származású, és a díszlete is ő tervezte, bár azt nagyon tervezgetni nem kellett. Inkább minimalistának mondanám, de volt néhány érdekes ötlet benne. Kicsi késéssel kezdődött az előadás. Erős szuggesztív jelenetek voltak a darabban, Kicsit talán túl is lett játszva néhány helyzet, de lehet ez volt a koncepció. A nagyon egyszerű fekete díszlet ami mozgott és bizonyos mértékben át is alakult, nem vonta el a figyelmet. A jelmezek sem voltak harsányak, az elején mindenki feketében volt, a végére mindenki fehérbe öltözött át. A szünet volt a határ az emberek toleranciájában. Sokan nem így képzelték el ezt a klasszikus művet, így felkabátoltak és hazamentek. A nézőtér a szünet után “ritkás” lett. Megdöbbentő, néha provokatív, és még humoros is volt. Valóban egy álom változatosságával, szürrealizmusával hatott. Összességében nekem tetszett az előadás, bár többen rémálomnak vélték és felébredtek, azaz vidámabb estét kerestek máshol.

szinhaz1