Az őszi szünet első napjai

A szokásainknak megfelelően a tavaszi és az őszi szünetben kimozdulunk egy kicsit és a mindennapos robotot élményekre cseréljük. A tervek Az Aggteleki-karszthoz és Szlovákiához vittek bennünket. Régen jártam már a cseppkőbarlangokban és a szlovákiai oldalon még soha nem jártam. Egy szépen felújított kastély is vonzott bennünket és Kassán szintén nagyon régen jártam.
Szombat reggel indultunk. A szállás Jósvafőn a Tengerszem szállóban foglaltuk le. még dél sem volt már ott is voltunk. Útközben hatalmas ködön keltünk át Miskolc előtt, de utána napsütéses szép idő várt ránk. Bejelentkeztünk és délután egy barlanglátogatást iktattunk be. A Vörös-tó mellet van egy bejárata a barlangrendszernek. A szállástól olyan 3 kilométerre van ez a lehetőség, és a sok ülés után úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk a bejárathoz. A kijárata ennek az ágnak pontosan a szálloda mellet van, így a túra végére pont ” haza érkeztünk”. A sétát követően egy másfél órás barlangtúra várt ránk. Csodálatos ez a szakasz. tele szép, színes és hatalmas cseppkövekkel.

kicsi

Kiérkezve még világos volt így ismét autóba ültünk és lementünk Jósvafőre, majd Aggtelekre a cseppkőbarlang előtti parkolóba. Ott meg is vacsoráztunk. A szállásra mentünk aztán és kis pihenés majd alvás következett. Másnap reggel A kinézett vár volt a cél. Szlovákiában egy Betlér nevű településen Andrássy kastély van és nemrégiben rendbe tették, így elutaztunk megnézni. Sajnos be nem lehetett menni, mert állítólag átrendezik a kiállítást ami benne van. Hatalmas park fekszik mögötte, ott is sétáltunk egy kicsit, és persze sok fotót készítettem az épületről.

betler-kicsi

A visszafelé úton megálltunk Pelsőc nevű településen azt remélve, hogy rendezett települést találunk, de a főtéren álló református templom nagyon romos állapotban van. Kis sétát követően tovább indultunk. Domica volt a cél, a szlovák oldali bejárata a barlangrendszernek. Szlovák vezetést kaptunk persze. A szép cseppkövek mellett egy újabb élmény várt ránk, a barlang egy része csónakkal járható csak be. Így a csoport csónakokba ült és szinte néma csendben, hiszen elektromos motorokkal mentek a csónakok, csodáltuk végig a képződményeket. Megérte elmenni, nagyon érdekes élmény volt.

kicsi

Pár kilométer és ismét hazánkban voltunk. Ha már barlang akkor most az Aggteleki bejárat következett. Egy hatalmas csoporttal bementünk ide is. Láttunk néhány cseppkövet a két nap alatt. A látogatást követően a bejárat fölötti kilátóba másztunk föl, hogy gyönyörködhessünk a panorámában. Élveztük az őszi nap erejét és lent kellemes “napozás” közben jót pihentünk. A szállásra visszatérve este finom vacsora várt bennünket. Az utolsó nap már nem mentünk barlangba, hanem a felvidék településeit jártuk be, amennyire időnk engedte. Először Rozsnyón álltunk meg. Érdekes a parkolás Szlovákiában. Ki van téve a parkoló tábla és valami óra szerű rajz is van rajta, de automatát sehol nem találtunk. Volt nálunk elegendő pénz, de nem tudtunk, hogyan kell a parkolásért fizetni. Egy kört mentünk a város főterén és sehol nem volt automata. párfotót készítettem, majd kénytelenek voltunk odébb állni. Krasznahorka volt a következő megálló. A vár miatt volt a célok között. Pár éve leégett és kíváncsiak voltunk hogy áll a helyreállítás. Sajnos még van mit csinálni rajta.1-2 magyar rendszámú autó parkolt a vár alatt, amit nem volt könnyű megközelíteni. Nem sietős a szlovákoknak ez a befejezés. Irány Kassa ezután. Ott is a parkolás és a fizetés adta fel a leckét. Egy fiatal leányzó szerint ahova mi parkoltunk ott nem kell fizetni, így elindultunk a belvárosba.

kassa-kicsiKellemes ebéd, majd séta a belvárosban, kis cukrászdázás,  fényképezés, és már el is telt több mint 2 óra. Lassan elindultunk haza és a sötétedés után újra itthon voltunk. Kellemes túrázós, sétálós, napsütéses kirándulás volt.

Krakkó

A hétvégén Krakkóban jártunk. A nagyobbik fiam Kristóf egy szemesztert ott tanul. Közgazdász alapdiplomája után a mester szakot végzi, és az Erasmus program keretében pályázott külföldi ösztöndíjra. Sikerrel járt és a a kiválasztott Lengyel egyetemen tanulhatja a közgazdaságtan mesteri szintjét angol nyelven. Büszke vagyok rá, hogy ilyen sikeresen tanul és hogy egyedül neki vágott egy ilyen kihívásnak. Már február óta kint van és most mentünk meglátogatni. Volt már itthon, de jó volt most nekünk megnézni az ottani világot.

A belvároshoz közel sikerült egy lakást bérelni, teljesen elfogadható áron. Két szobás lakás teljesen felszerelve, wifi, minden volt. Pénteken reggel indultunk és bizony sokat kellett vezetnem, mire megérkeztünk.  Majdnem 500 km volt az út és sok helyen csak lassan haladtunk a sok falu, vagy az emelkedők miatt. Hét és fél óra volt az utazás. Kora délután érkeztünk. Elfoglaltuk a szállást és Kristófot is jól lakattuk hazaival, majd irány a város. Tiszta napos idő volt. Vittem a fényképezőmet is így készültek a szép képek.

A vár volt a cél és a belváros, a sétáló utcák és a főtér. A várba nincs belépő, csak egyes kiállításokra, így egy kellemes sétával bejárhattuk teljesen. A várfalról megnéztük a Visztulát, ami az odaúton már átkeltünk. Rengeteg turista volt. Mindenféle nemzetből valók voltak. Még világosba odaértünk a főtérre is. Csodaszép ez a tér. a templomokkal a régi piaccal, a tér körüli szépen rendben tartott épületekkel. Hosszasan időztünk itt és persze megkóstoltuk a helyi söröket is. Megvártuk míg beesteledett és akkor is megcsodáltuk a főteret. Rengeted konflis van itt, amik jó pénzért körbe visznek a belvároson. Mi nem választottuk ezt a szolgáltatást.DSC_7071Másnak a közeli sóbányába látogattunk Wileickába. A Parajdi után egy teljesen mást kaptunk. Rengeteg járaton mentünk keresztül, és viszonylag kevés terem volt, ahol megpihenhettünk volna. A lengyel nyelvű idegenvezetésből semmit nem értettünk, csak mosolyogtunk és én persze fényképeztem. Közel három órás túra volt, mire bejártuk. Kora délután volt mire ismét a felszínre jutottunk.DSC_7284

Ismét a belváros és annak is egy érdekes rész vonzott bennünket. A régi “zsidó negyed” meglátogatása volt a program és este ismét a főtér. Pár sör és egy kis ücsörgés volt a pihenés a sok sétálás után.

Másnap már nem volt sok időn, csak pakolás és Kristóf kollégiumának és egyetemének felkeresése maradt. Nagyon szép régi épület a központi része az egyetemnek, de ott nincs órája. A közeli modern épületekben tanul Kristóf.  Aztán indulás haza. Nem volt unalmas ez az út sem. Krakkóból kiérve esni kezdett az eső, majd havas-esőbe váltott és a GPS szeszélyének köszönhetően a Tátra felé vettük az irányt. Ott már hó esett. Eleinte nem maradt meg, de ahogy haladtunk egyre feljebb ott már tiszta hó volt a táj is. Ha már idehaza nem volt tél, akkor most megélhettük ezt az évszakot is. Szlovákiában pedig viharos szél akarta az autót többször is felborítani.DSC_7391

Kellemes napok voltak. Örültem, hogy újra láthattam Krakkót és megláthattam, hol tanul a nagy-fiam, és eltölthettünk együtt két napot!

Város a városban

Az ünnepek között Budapesten jártunk. Nem kedvelem a fővárost. Nekem túl nagy és szerintem nem lehet ott élni. A párom lányáék lakást vásároltak a nyáron és felújították. Elkészült és ezért hívtak meg bennünket, hogy nézzük meg a kész lakást. A helyszín nagyon érdekelt, mert egy különleges helyen van a lakás. Budapest egy régi kerülete a Wekerle-telep, ahol a fiatalok a lakást vásárolták. Utána olvasgattam és nagyon érdekesen keletkezett ez a “lakótelep”. Már az alaprajza is nagyon látványos, szabályos négyzet. Az utcák is szabályosak és az épületek is nagyon érdekesek. Társas házak vannak itt 2-4-6-8-12 lakásosak. Kis kert is tartozik a lakásokhoz. Szóval egy élhető világ lehet ez – gondoltam. Az utazás nagy ködben volt, a megérkezés is persze. Este és ködben nem volt megnyerő a hely, de nem is gondoltam, hogy az időjárás és a napszak alkalmas a hely megítélésére. Másnap is maradt a köd, de azért szétnéztünk, és kezdett körvonalazódni a hely különleges jellege. Nagyjából egy időből származó egyedinek tűnő, de mégis hasonlatos épületek, fák az utcákon, rendezett környezet, csend és polgári hangulat.

DSC_6025-2_01_01A második nap reggele örvendeztetett meg bennünket napsütéssel, és ez volt a csoda valóban. A fények és a tiszta idő még fantasztikusabbá tette a látványt. Bár alacsonyan járt a Nap, de mégis elvarázsolta teljesen a helyet.

DSC_6135-2_01Ekkor világosodott meg bennem, hogy itt akár szívesen laknék. Ha nem nagyon kellene innen kimenni, ellaknék ebben a “mini” városkában.