Wellness hétvége

Pénteken elutaztunk egy kis kikapcsolódásra, a már régen lefoglalt úticélhoz. Még az előző év őszén találtuk ezt a kedvezményes pihenési lehetőséget. Nagyon régen voltam már itt, de akkor még a wellness részleg nem volt meg. Egy borház kifejlődésének egyik állomása a mostani állapot, ami már nem csak szállás és étkezés, és borozgatás, hanem igazi pihenés is. Egy vadonat új épület, ami egy medence köré, fölé épült. Szó szerint értendő, hiszen az épület alsó szintje tulajdonképpen a medence, és a különböző szaunák, kabinok. Persze azért szobák is vannak a medence mellet, de fölé is két szint magasodik. Ott is szinteltolásos módon szobák vannak kialakítva. Pazar a hely, bár a medence miatta nagy a páratartalom. A szobában hatalma s francia ágy nagy képernyős tv, hűtő, légkondi várt bennünket. Volt természetesen fürdőszoba toilettel. Bejelentkezés után az ajándék borocskát kóstoltuk meg és már mentünk is a medencébe. Nagyon kellemes volt, se nem meleg se nem hideg, pont jó! Estig élveztük a víz kellemes hatását és a félóránként induló pezsgő és masszázs szolgáltatásokat. A svédasztalos vacsora igazán változatos és kellemes volt. Pár pohár bor és a kikapcsolódás szinte teljes. Másnap a szabadban fürödtünk a termál medencében. Nem gondoltam ,hogy február közepén szabadban fogok fürdőzni, de  nagyon kellemes volt. A levegő olyan 10-12 fokos lehetett a víz pedig 38. A kis légáramlatok miatt érdemes volt a vízben tartózkodni szinte egész testtel. Aztán jött a nagy kihívás átmentem az úszó medencébe, ahol nem volt olyan meleg a víz, de meg lehetett szokni, persze mozogni kellett benne, Uszikáltam jót. Aztán vissza termálba és párszor ez a  csere megvolt. A zárt térben lévő medence sem maradt ki. Ott jól felmelegedtünk és élveztük a pezsgést. Kora délutánig ott voltunk majd a szobában kicsit relaxáltunk. Egy kis séta következett a borház körül, és már is a vacsora várt bennünket. Finom és laktató volt és persze a helyi borok jól jöttek utána. Még vasárnap reggel is medencéztünk egyet a reggeli előtt. Nagyon kellemes kikapcsoló élmény volt, és az ára is nagyon baráti.

netre

Hogy vettem?

Régi vágytam volt egy tükörreflexes fényképezőgép. Nem akartam túl sokat szánni rá, most még csak ismerkednék ezzel a technikával. Egy nagy elektronikai áruházban akciót hirdettek és az árak nagyon vonzóak voltak. Szombaton el is határoztam, hogy megnézem a gépeket és ha úgy alakul, akkor meg is veszem. Az öcsémmel mentünk vásárolni. Vittem a bankkártyámat is hátha lesz vásárlás. A kiválasztás viszonylag hamar meg is történt. Aztán előbb úgy volt, hogy hétfőre eltetettem a gépet, hogy majd akkor megyek érte és fizetem ki. De nagyon szerettem volna a gépet, így megpróbáltam megvenni még aznap. Előbb az villant az agyamba, hogy ilyen értékű vásárláskor biztosan kell személyi igazolvány. Majd mégis elkértem az eladótól a csomagot és mentem a pénztárhoz. ott jeleztem, hogy kártyával vásárolnék, azt mondták 200 ezer fölött kell személyi, megnyugodtam. Majd jött a fekete leves, elutasította a kártyát a rendszer.  Nem emlékeztem, hogy limitálva van az egynapi használat, és aznap már vettem ki pénzt nem is keveset. A pénztáros a hiba miatt áttette készpénzesre a fizetés, de mondanom sem kell  nem volt nálam ennyi pénz. Visszavittem az eladóhoz, hogy akkor majd hétfőn jövök érte. Az öcsémmel a városban sétálgattunk, ő fotózott egy párat, és közben járt az agyunk. A párom vidéken volt és felhívtam, hogy tudna-e segíteni ha hazaér. Ő persze azt mondta, hogy természetes. Mikor visszatért a városba mentünk az áruházba és megint elkértem az eladótól, hogy a párom kártyájával most akkor kifizetjük. Megyünk a pénztárhoz, most egy másikhoz, de az előző pénztáros magához hívott, hogy ott intézzük el a fizetést. Kártya be az olvasóba, fizetés. Kártya elutasítva. Ez már már semmi. A pénztárnál hagytuk a gépet és elindultunk bankautomatákhoz, hogy kiderítsük mi a gond. Útközben a párom rájött, hogy nincs annyi pénz a számláján, mint amennyibe a gép kerül. Az én bankom automatájából kivettem a még kivehető összeget, majd a párom kártyájáról amennyi azon volt. A két összeg pontosan elég volt. Vissza az áruházba és végre sikeres vásárlás. Sok nevetés utána.

nikon

Álom vagy rém

William Shakespeare: Szentivánéji álom című darabját néztük meg az este. Direkt nem kerestem utána és nem olvastam róla kritikát, hogy ne befolyásoljon az előadáson mások véleménye. A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója volt a darab bemutatása. A szereposztás elég ígéretesnek tűnt: Nagy-Kálózy Eszter, Reviczky Gábor, Szarvas József, Schnell Ádám neve azért jól cseng, még nekem is aki ritkán járok színházba. A rendező neve azért már kicsit elbizonytalanított: David Doiasvili. Utólag kiderült grúz származású, és a díszlete is ő tervezte, bár azt nagyon tervezgetni nem kellett. Inkább minimalistának mondanám, de volt néhány érdekes ötlet benne. Kicsi késéssel kezdődött az előadás. Erős szuggesztív jelenetek voltak a darabban, Kicsit talán túl is lett játszva néhány helyzet, de lehet ez volt a koncepció. A nagyon egyszerű fekete díszlet ami mozgott és bizonyos mértékben át is alakult, nem vonta el a figyelmet. A jelmezek sem voltak harsányak, az elején mindenki feketében volt, a végére mindenki fehérbe öltözött át. A szünet volt a határ az emberek toleranciájában. Sokan nem így képzelték el ezt a klasszikus művet, így felkabátoltak és hazamentek. A nézőtér a szünet után “ritkás” lett. Megdöbbentő, néha provokatív, és még humoros is volt. Valóban egy álom változatosságával, szürrealizmusával hatott. Összességében nekem tetszett az előadás, bár többen rémálomnak vélték és felébredtek, azaz vidámabb estét kerestek máshol.

szinhaz1