Mádon voltunk

Régen írtam már bejegyzést, most pótolom. A tanév vége mindig szorgos és nincs időm még magamra sem. Ezért is mentünk el a hétvégére Mádra. Nem akartunk sokat utazni, csak valami szép és csendes helyet keresünk, ahol van jó bor is. Az is fontos! Szóval Mádra esett a választás, itt még nem voltunk. A Zemplén ezen odalát már végig utaztuk, de ez a település még kimaradt az életünkből. Egy Borház szálláshelyét találtuk meg, ahol nagyon kellemes árakat is találtunk és le is foglaltuk. Mindketten elfáradtunk már annyira, hogy ki kellett lépni a mindennapok darálójából és egy kis környezetváltozás ránk fért. Nem jósoltak jó időt, de ez sem zavart bennünket. Pénteken a munkát letéve az előző este összecsomagolt felszereléssel útnak indultunk. Jó másfél óra és a közelben voltunk. Mivel az ebéd kimaradt, ezért egy korai vacsora már következett. Egy Bortó nevű helynél álltunk meg, ahol tényleg volt egy tó is. Gyorsan süttettünk rántott szeleteket és krumplit és jól meg is ebéd-vacsoráztunk. Mire megettük meg is érkezett az eső. Viharnak indult, de aztán csendes esővé szelídült. DSC_2432
Pár perce onnan volt a szállásunk. Jeleztünk a vendéglátónak és megérkeztünk. Szép kis parasztház apartmanokká szétdarabolva és nagyon kellemesen kialakítva, ez fogadott.DSC_2439
Megvártuk míg az eső elállt és elindultunk felfedező útra a faluba, valami finom bort szerettünk volna inni. A főutcán sétálva nem találtunk kiírást, hogy hol lehet házi bort venni, ezért egy dohányboltba bepakoló helyi családot kérdeztünk meg aki egy telefonszámot adtak meg és ezután jött a telefonálás. Panaszkodtunk a borosgazdának, hogy most érkeztünk és nagyon ki vagyunk száradva. Megkönyörült rajtunk és jött is a pincéjéhez, ahol mi nagyon vártuk. Ezután jött a meglepi. Egy kedves fiatal hölgy érkezett és levitt a pincébe. Majd a lent található fajtákból mindből adott kóstolót. a végén már nem is számoltuk. DSC_2450A száraztól az édes felé haladva, még aszút is mutatott, kóstoltatott. Már nem voltunk kiszáradva és az eső sem zavart bennünket. Hála az égnek már addigra el is állt. Sok finom bort kóstolva elindultunk haza, nagy meglepetésünkre a szállásunktól nem is voltunk messze. Még a vásárolt száraz nedűből kicsit fogyasztva kiültünk a fedett terasz védelme alá és jól elborozgattunk. Másnap Szerencs volt a cél. Nem messze csak vagy 15 km. A csokibolt volt az első ahol megálltunk. Mint Gombóc Artúr mi is jól bevásároltunk. És persze faltunk is gyorsan egy kis csokit. Aztán következett a vár. Sokszor jártam már Szerencsen, de a csokibolt után általában nem maradt idő a vár megnézésére, most erre szántuk a délelőtt további részét. Szépen rendbe van téve és szombat lévén a friss menyasszonyok és vőlegények éppen fényképezkedtek a várban és a körülötte lévő parkban. Hazafele ebéd az egyik Mádi borház éttermében. Délután nagyobb tételű borvásárlás az előző esti pincészettől. Már kóstolás nem volt, és aztán borozgatás pihenés.
Kellemes hétvége volt,  máskor is kell majd ilyen!