Intenzív

Több mint egy hónap eltelt, így talán már higgadtabban tudok a velem történtekről írni. Aki esetleg nem tudná, a tanév végén június utolsó hetében több mint egy hetet töltöttem a Debreceni Egyetem I. Belgyógyászati Klinikájának intenzív osztályán. Hogy is kerültem ide?

Az orvosi része, ismereteim hiányából következően, nem lesz részletes és szakmai, inkább az emberi oldalát szeretném végig követni. 2016 decemberében eltávolították a pajzsmirigyeimet. ezt követően szépen gyógyultam. 2017 áprilisára előjegyeztek egy jód izotópos kezelésre. A kezelést megelőzően a pajzsmirigy hormon szedését be kell fejezni, hogy a kezelésig kiürüljön a szervezetemből. Ahogy a gyógyszert nem szedtem elkezdődtek a gondok. A testemben kezdett felhalmozódni a víz. Eleinte a végtagokban, elsősorban a lábamban, majd a testemen is egyre jelentősebb mennyiségű víz jelent meg. Ahogy ezt tapasztaltam a kezelő orvosomat telefonon megkerestem és ő azt mondta, hogy ez természetes, és a hormon újra szedésével a probléma megoldódik magától. Én csak cipeltem ezt a sok vizet és cipeltem, és tűrtem, hogy nem tudok lehajolni, hogy nagyon nehezen mozgok, fáradok. Reméltem, hogy a kezelést követően valóban megoldódik a gondom és a vizek eltűnnek a szervezetemből. Az étel sem ízlett már ekkor, nem érzetem az ízeket, és ezért nem is kívántam az ételeket. Szinte csak kötelességből ettem és nagyon minimális mennyiségeket. A kívülálló pedig azt látta, hogy egyre „kövérebb” vagyok, pedig csak a víz gyűlt a testemben. Eljött a kezelés, túlestem a 4 napon, amit bent kellett tölteni a Klinikán. A kezelés előtt persze vizsgálatok voltak, ahol jeleztem a vizesedési problémámat, de azt mondták, amit a kezelő orvosom is, hogy a hormon újraszedése megoldja. Hazatérve újra szedhettem a gyógyszert. Teltek a napok, a hetek és semmi változás nem volt. Persze a hormonnak fel kell halmozódnia a szervezetben, gondoltam, és majd csak aztán lesz hatása. Közben voltam május elején ellenőrzésen a hormonszintemet illetően, és a doktornő szerint jól alakultak az értékek. Jeleztem neki a vizesedést ismét. Nem megvizsgált csak a lábszáramat megnyomta és visszakérdezett, hogy korábban is vizesedtem. Persze én mondtam, hogy soha nem voltak ilyen gondjaim. Akkor szedjek vízhajtót és az majd megoldja. Óriásira nőtt hasamat, eltorzult testemet meg sem vizsgálta, ki sem derítette, mekkora a baj, csak én egy kis vízhajtóval oldjam meg. Ki is írta a szükséges gyógyszert és azt javasolta, hogy 2 szemet szedjek be amikor nem dolgozok és az majd kihajtja a felesleget. Több próbálkozásom is volt természetesen, sajnos kevés sikerrel. Ami kiment az egyik nap, az másnapra vissza is jött. Rendszeresen nem tudtam szedni, mert dolgoztam. A május így telt és nagyon elkeseredtem, hogy a korábbi egészséges helyzet nem tért vissza. A ruháimat is lassan „kinőttem”. Nem jöttek rám a nadrágok, ingek, mellények. Vásárolni kellet néhány óriási méretű ruhát, hogy tudjak menni dolgozni.  Belefáradtam a várakozásba és a reménykedésbe és párom unszolására elhatároztam, hogy keresek egy másik orvost, aki kivizsgál és megmondja mi is a bajom a sok vízzel. A tanévet be kell fejezni egy jó tanárnak, így az utolsó hetekben szólítottam meg Prof. Dr. Balla József doktor urat, hogy segítsen már nekem. Nagyon kedvesen jelezte segítő szándékát és időpontot egyeztettünk, amikor bemehetek hozzá. Eljött a nap és találkoztunk is a megbeszélt helyen. A Klinika ő általa vezetett részlegéhez mentünk a rendelőjébe és elkezdődtek a vizsgálatok. Vért vettek, EKG-t készítettek és azonnal küldték a levett vért vizsgálatra. Egy ultrahang vizsgálatot javasolt még a professzor úr. Fel is hívta a rendelőt, jelezte, hogy küld egy beteget. Megírta a beutalót és mivel mást nem tudott még vizsgálni, elküldött az ultrahangra. Éhgyomorra mentem, mert tudtam, hogy a vérvétel így lesz teljesen értékelhető. Kaptam egy poharat, hogy az ultrahang után egy vizeletmintával térjek vissza ide a rendelőbe, hogy azt is tudják küldeni a laborvizsgálatra mihamarabb. 3 és fél órát ültem az ultrahang vizsgálat várójában, úgy hogy a professzor úr még reggel odaszólt, hogy megyek. Már majdnem dél volt, amikor csörgött a telefonom, a professzor úr keresett, hogy hol vagyok. Mondtam, hogy várom az ultrahangot. Azt mondta „várj megyek”. Úgy is volt pár perc múlva ott is volt és az ultrahang rendelésben belenyúlva engem szólított ő maga személyesen. Előtte azonban odajött és közölte velem, hogy megyek az intenzívre. Nagyon meglepődtem és próbáltam kibújni az azonnali befekvés alól. Mondtam neki, hogy kint áll az autóm a parkolóban, hazaviszem és visszajövök taxival. Azt mondta, a véremben olyan gondokat talált, ami miatt nem engedhet ki egy percre sem. Belenyugodtam, hogy ez vár rám. Az ultrahang is elkészült ezután. A hasamban nem sok mindent láttak, mert annyi víz volt bennem, hogy leárnyékolta a belső szerveket is. A professzor úr telefonált és mire oda érkeztünk az intenzívre már volt ágyam is és kezelő orvosom is. Közben a párom vidéken volt, megpróbáltam elérni és elmondani, hogy mi is a helyzet. Sem pizsamám, sem tisztálkodó felszerelésem, sem semmi nem volt nálam, hiszen nem úgy készültem, hogy befekszek a kórházba. A szervezetemből teljesen kiürültek a nyomelemek, amik a szervezet működéséhez szükségesek és a víz pedig nagyon leterhelte a szívemet. Nagyjából ennyit tudtam meg az orvosaimtól.

Elindultak azonnal a kezelések. Dr. Kerekes György adjunktus úr lett a kezelő orvosom. A professzor úr tudta miért őt küldte mellém. Emberileg és szakmailag a legjobb ezen az osztályon. A vizet azonnal elkezdték kihajtani belőlem, és a hiányzó nyomelemeket pedig pótolták. Öt nap alatt 18 kilót „fogytam”, a víz szinte érezhetően távozott belőlem. A gyógyszerek visszajutatták a szükséges anyagokat, és a szíves is megkönnyebbült, hogy nem kellet ilyen sok vizet cipelni. Még szedek gyógyszereket és a szívem további vizsgálatokra vár, de sokkal jobban vagyok! Így esett, hogy intenzívre kerültem.