Álom vagy rém

William Shakespeare: Szentivánéji álom című darabját néztük meg az este. Direkt nem kerestem utána és nem olvastam róla kritikát, hogy ne befolyásoljon az előadáson mások véleménye. A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója volt a darab bemutatása. A szereposztás elég ígéretesnek tűnt: Nagy-Kálózy Eszter, Reviczky Gábor, Szarvas József, Schnell Ádám neve azért jól cseng, még nekem is aki ritkán járok színházba. A rendező neve azért már kicsit elbizonytalanított: David Doiasvili. Utólag kiderült grúz származású, és a díszlete is ő tervezte, bár azt nagyon tervezgetni nem kellett. Inkább minimalistának mondanám, de volt néhány érdekes ötlet benne. Kicsi késéssel kezdődött az előadás. Erős szuggesztív jelenetek voltak a darabban, Kicsit talán túl is lett játszva néhány helyzet, de lehet ez volt a koncepció. A nagyon egyszerű fekete díszlet ami mozgott és bizonyos mértékben át is alakult, nem vonta el a figyelmet. A jelmezek sem voltak harsányak, az elején mindenki feketében volt, a végére mindenki fehérbe öltözött át. A szünet volt a határ az emberek toleranciájában. Sokan nem így képzelték el ezt a klasszikus művet, így felkabátoltak és hazamentek. A nézőtér a szünet után “ritkás” lett. Megdöbbentő, néha provokatív, és még humoros is volt. Valóban egy álom változatosságával, szürrealizmusával hatott. Összességében nekem tetszett az előadás, bár többen rémálomnak vélték és felébredtek, azaz vidámabb estét kerestek máshol.

szinhaz1